Római gazdaságtörténet

 
A vipascai bányatörvény (lex metalli Vipascensis), Kr. u. 100 k.

A portugáliai Beja és Aljustrel mellett az ókorban réz, arany és ezüst kitermelése folyt. A mélyművelésű bánya melletti salakdombokon két bronztábla került elő: az egyiket 1876-ban találták, ez a bérlők jogaival foglalkozik; a másikat 1906-ban fedezték fel, ebben a különféle koncessziókról rendelkeznek. Mindkét szöveg Hadrianus idejéből származik. Az egyik táblát a helyi, a másikat a lisszaboni régészeti múzeumban helyezték el. (A fordítás doc fájlban ide kattintva olvasható.)

 

A Villa Magna Variana colonusainak törvénye a Lex Manciana alapján, Mappalia Siga/Henchir Mettich, Kr. u. 116–117.

Az 1896-ban talált, töredékes és nehezen érthető felirat részletesen dokumentálja a császári colonusok és a nagybirtokosok (conductores), valamint a birtokok jószágigazgatóinak (vilicus) kapcsolatrendszerét. A Traianus alatt kelt szabályozás a lex Manciana alapján íródott, amely eredetiben nem maradt ránk. A kutatók szerint Mancius a birtok eredeti tulajdonosa lehetett, akitől a császárra szállt a tulajdonjog. (A szöveg magyar fordítása itt olvasható. A latin felirat rajza és francia fordítása itt tekinthető meg. A szöveg latin átírása és portugál nyelvű fordítása innen tölthető le.)

 

Diocletianus árrendelete (edictum de pretiis venalium), Kr u. 301

Diocletianus és Maximianus augustusok, valamint Constantius Chlorus és Galerius caesarok. végén adták ki a birodalom egész területére kiterjedő ármaximáló rendeletüket, amely római gazdaságtörténet egyik legbecsesebb forrása. Célja a „mértéktelen harácsolás” megállítása, amely már a hadsereg fenntartását is veszélybe sodorta; s az egységes birodalomban mindenütt ugyanannak az árszínvonalnak bevezetése. Az eredeti latin, valamint a görög fordítás számos töredéke került elő a keleti tartományokból (legutóbb Aphrodisziaszból és Aizanoiból). A töredékek első csoportosítását és magyarázatát Theodor Mommsen kísérelte meg. Ő állapította meg, hogy az eredeti rendeletben több mint ezer tétel szerepelt. Az ármaximálás fő oka a pénzromlás volt: valamikor a római denarius tiszta ezüst volt, Nerótól kezdve azonban 10% vörösrézzel keverték, amelynek aránya Hadrianusnál 20, Marcus Aureliusnál 30, Septimius Severus uralkodása alatt pedig 50-60%-ra ment fel. Diocletianus korában, tehát a rendelet kiadása idején, már csak 5% volt a denarius ezüsttartalma. (A rendelet részletes bemutatását lásd itt. A magyar fordítás pdf fájlban ide kattintva olvasható. Kiadása: Németh Gy. (szerk.): Ércnél maradóbb... a görög és római történelem forrásai. Budapest, Corvina, 1998, 292-312, Bencze Ágnes fordítása.)

 

Az egész világ és a nemzetek leírása (Expositio totius mundi et gentium), Kr. u. 350-353

A Kr. u. 350 és 353 között keletkezett gazdaságföldrajzi leírás a Római Birodalom tartományainak és főbb városainak exportcikkeit tárgyalja, keletről indulva, nyugati irányban. Az eredetileg valószínűleg görögül íródott, de latin fordításban fennmaradt munka szerzője feltehetően egy szír textilkereskedő lehetett. A nyelvileg és tárgyilag is primitív kompiláció a késő-római gazdaságtörténet egyik legérdekesebb forrása. (A fordítás docx fájlban ide kattintva olvasható.)

© 2013 Minden jog fenntartva.

Powered by Webnode