Transzhumáció és nomadizálás

Az állattenyésztésnek a mérsékelt égövi területen két fő formája alakult ki: az előbbiekben tárgyalt farmgazdálkodás (pastio villatica) és a külterjes állattenyésztés (pastio agrestis) (Kehoe 1991; Peters 1996; Corbier 2006). Az utóbbi Itáliában is gyakori volt: Varro pl. beszámol az Puglia és Abruzzo közötti hosszú távú transzhumációról: „Apuliában szoktak telelni nyájaim, amelyek a nyarat a reatei hegyekben töltötték, mert a két hegyvidék között az országos terelőcsapások úgy kötik össze az egymástól távol eső legelőket, mint a szállítórúd a rajta levő kosarakat” (De re rust. II. 2.9). A transz­humációs állattartás lényege, hogy télen az időjárás viszontagságaitól jobban megkímélt síkságokon vagy völgyekben, nyáron viszont a hegyi legelőkön tartják az állatokat. Az ilyen életmód a férfiaktól bátorságot, edzettséget, jó vadászügyességet és harcbéli jártasságot igényelt, hiszen a vadászat az élelemszerzés, a harcban való vitézség a nyáj védelmezésének, vagy alkalmanként erőszakos úton történő gyarapításának eszköze volt. Nem véletlen, hogy az antik irodalomban a ridegpásztorok a barbarizmus szinonímái voltak (Shaw 1983). Irodalmi, epigráfiai és régészeti források alapján intenzíven kutatták Italia (Gabba 1985), Africa (Leveau 1988; Hitchner 1994), Hispania (Gómez-Pantoja 2004), Achaia (Georgoudi 1974), Pamphylia (Planhol 1958), Creta (Chaniotis 1995) és Gallia Narbo­nensis (Badan et al. 1995) területén a transzhumációs pásztorkodást.

Transzhumáció a Pireneusokban

A Római Birodalom területén sokhelyütt sztyeppés, sivatagos területen művelték az állattenyésztést. Az emberi élet ezeken a vidékeken rendszeres helyváltoztatást kíván, főként azért, mert a megélhetéshez szükséges források kapacitása és reprodukciós képessége véges. Ezt a helyváltoztató létfenntartást nevezzük nomadizációnak (Scholz 1995). A görög eredetű nomád szó jelentése ’pásztor’ (szembeállítva a növénytermesztőkkel), vagyis ‘(állataival a legelőkön) vándorló’, ’bolyongó’. Az arab eredetű beduin (badu, többes számban badaui) szó eredetileg a sivatagban élőket jelölte. A beduin szót az etnográfiai irodalom „vándorló / lakóhelyet változtató állattartó törzsek” értelemben használja: az állattartás jelenthet a sivatagban és a sztyeppén tevét, a hegyekben szarvasmarhát. A nomád / beduin életmód szorosan igazodik az éghajlathoz, a legelők állapotához. Migrációs ciklusok alakulnak ki. Tavasszal a dús füvű legelőkön vagy a hegyekben (Irán, Kis-Ázsia, Kárpátok stb.) az állatok táplálékot és vizet egyaránt találnak maguknak, télen az oázisokba (Szíria, Dél-Arábia) kell visszahúzódni velük. Elő-Ázsiában az oázis mintegy a gazdasági háttér, ez látja el az állattartókat gabonaneműekkel, és szolgál téli szállásul. A nomadizáció tulajdonképpen nem más, mint rendszeres legelőváltás, értsd: legelőváltás, megfelelő rendszerben (Cribb 1991). Leggyakoribb a szezonális legelőváltás, de vannak nagyobb időtartamú ciklusok is. Ebben az értelemben a nomádok / beduinok a termelő létfenntartás rendszerében azt az ökológiai fülkét töltik ki, amelyben a növénytermesztés rövidebb vagy hosszabb időre nem lehetséges. (Az előbbire példa: művelt földek aratás után, szárazság idején stb.; az utóbbira hegyi legelők stb.) A római kori nomadizáció kutatása még gyerekcipőben jár (Észak-Afrika: Sadr 1991; Egyiptom: Power 2007; Jordánia: Banning 1986; Iudaea: Rosen 1993; Kloppenborg 2010).

Nomadizálás Wadi Rum-ban (Jordánia)

Bibliográfia

Badan et al. 1995: Badan, O., Congés, G., Brun, J.-P., „Les bergeries romaines de la Crau d’Arles. Les origines de la transhumance en Provence”, Gallia 52: 263–310.

Banning 1986: Banning, E. B., „Peasants, Pastoralists and ’Pax Romana’: Mutualism in the Southern Highlands of Jordan”, Bulletin of the American Schools of Oriental Research 261: 25-50.

Chaniotis 1995: Chaniotis, A., „Problems of ’Pastoralism’ and ’Transhumance’ in Classical and Hellenistic Crete”, Orbis Terrarum 1: 39–89.

Corbier 2006: Corbier, M., „La transhumance dans le pays de la Méditerranée antique”, in: Laffont, P.-Y. (ed.), Transhumance et estivage en Occident des origines aux enjeux actuels, Toulouse, Presses Universitaires du Mirail, 67–82.

Cribb 1991: Cribb, R., Nomads in Archaeology, Cambridge–New York, Cambridge University Press.

Gabba 1985: Gabba, E., „La transhumanza nell’Italia romana. Evidenze e problemi. Qualche prospettiva per l’età altomedievale”, in L’Uomo di fronte al mondo animale nell’alto Medioevo, XXXI Settimane di Spoleto, Spoleto, Presso la sede del Centro, 373–389.

Georgoudi 1974: Georgoudi, S., „Quelques problèmes de la transhumance dans la Grèce ancienne”, Revue des Études Grecques 87: 155–185.

Gómez-Pantoja 2004: Gómez-Pantoja, J., „Pecora consectari: Transhumance in Roman Spain”, Santillo Frizell, B. (ed.), Pecus: Man and Animal in Antiquity : Proceedings of the Conference at the Swedish Institute in Rome, September 9-12, 2002, Rome, The Swedish Institute, 94–102.

Hitchner 1994: Hitchner, R. B., „Image and Reality. Pastoralism in the Tunisian High Steppe in the Roman and Late Antique period”, in Carlsen, J., Ørsted, P., Skydsgaard, J. E. (eds.), Landuse in the Roman Empire, Analecta Romana Instituti Danici Suppl. 22, Roma, L’Erma di Bretschneider, 27–43.

Kehoe 1991: Kehoe, D. P., „Pastoralism and Agriculture”, Journal of Roman Archaeology 3: 386–398.

Kloppenborg 2010: Kloppenborg, J. C., „Pastoralism, Papyri and the Parable of the Shepherd”, in Arzt-Grabner, P., Kreinecker, M. C. (eds.), Light from the East, Papyrologische Kommentare zum Neuen Testament, PHILIPPIKA, Marburger altertumskundliche Abhandlungen 39, Wiesbaden, Harrasowitz, 47–69.

Leveau 1988: Leveau, P., „Le pastoralisme dans l’Afrique antique”, in Whittaker, C. R. (ed.), Pastoral Economies in Classical Antiquity, The Cambridge Philological Society Suppl. vol. 14, Cambridge, Cambridge University Press,  177–195.

Peters 1996: Peters, J., Roman Animal Husbandry and Stockbreeding. A Synthesis of Archaeo-Zoological Study and Written and Pictorial Documentation, Passauer Universitätsschriften zur Archäologie 5, Rahden, Verlag Marie Leidorf.

Planhol 1958: Planhol, X. de, De la pleine pamphylienne aux lacs pisidiens. Nomadisme et vie paysanne, Bibliothèque archéologique et historique de l’Institut français d’archéologie d’Istambul, Paris, Librairie Adrien Maisonneuv.

Power 2007: Power, T. C., „The Arabians of pre-Islamic Egypt”, in Starkey, P. and J. (eds.), Red Sea III: Natural Resources and Cultural Connections of the Red Sea. Papers presented at the British Museum 27 & 28 October 2006, Oxford, Oxford University Press.

Rosen 1993: Rosen, S. A., „A Roman-Period Pastoral Tent Camp in the Negev”, Journal of Field Archaeology 20:4, 441–451.

Sadr 1991: Sadr, K., The Development of Nomadism in Ancient Northeast Africa, Philadelphia, University of Pennsylvania Press.

Scholz 1995: Scholz, F., Nomadismus. Theorie und Wandel einer sozio-ökologischen Kulturweise, Erdkundliches Wissen 118, Stuttgart, Franz Steiner.

Shaw 1983: Shaw, B. D., „Eaters of Flesh, Drinkers of Milk: The Ancient Ideology of the Pastoral Nomad”, Ancient Society 13–14: 5–31.