Papiruszok és osztrakonok

Ha a 19. századot — az ókortörténetírás szempontjából — Theodor Mommsen joggal nevezhette a „feliratok századának”, akkor a 20. századot minden bizonnyal a „papiruszok századának” kell mondanunk (Van Minnen 1993).  Az eddig megtalált papiruszok számát kb. 1–1,5 millióra teszik, ebből kb. 75 000-et publikáltak eddig, amelynek alig 10%-a irodalmi szöveg (Hedrick 2006:92; Bowman 2009:38). Félelmetes mennyiségű adathalmaz ez, amelyben minden elképzelhető műfaj megtalálható. Gazdaságtörténetileg igen fontosak a számlák, elismervények, szerződések, összeírások, gazdasági témájú levelek, utasítások, beadványok, kérelmek; de a történeti kutatás szempontjából mégis legértékesebbek az archívumok (Bagnall 1995:33–40). Egyedül a papiruszforrásoknak köszönhető, hogy a római kori Egyiptom politikai, gazdasági és társadalmi életének szinte minden aspektusát tanulmánykötetekkel és monográfiákkal fedte már le a kutatás, nem is szólva a különféle periodikumokban megjelent tengernyi egyéb írásról. Íme, néhány átfogó témakör monográfiáinak válogatott bibliográfiája: provinciaigazgatás (Thomas 1982; Capponi 2005; Jördens 2009), városok (Morris 1975; Alston 2002), városi elit (Tacoma 2006), városigazgatás (Bowman 1971; Toepel 1973; Lewis 1995), vidéki közigazgatás (Derda 2006), falvak (Geremek 1969), demográfia és közegészségügy (Bagnall—Frier 1994; Scheidel 2001), hadsereg és társadalom (Alston 1995), mezőgazdaság (Kehoe 1992; Craig 1993; Bagnall 1997; Rathbone 2001), földbirtokosok és földbérlők (Rowlandson 1996), bortermelés (Ruffing 1999), textilipar (Wipszycka 1965), császári birtokok (Parassoglou 1978), közterhek (Lewis 1963), kereskedelem (Grimal–Menu 1998), vámok (Sijpesteijn 1987), szárazföldi szállítás (Adams 2007), adózás (Wallace 1938; Tenger 1993), pénzverés és infláció (Bagnall 1985; Christiansen 2003), árak és bérek (Drexhage 1991), mindennapi élet (Lewis 1983), késő-ókor (Bagnall 1983, 2003). Nincs még egy provincia az egykori Római Birodalom területén, amelyről ilyen átfogó képet lehetne alkotni, mint Egyiptom!

Az ókori gazdaságtörténészeknek ugyanakkor vigyázniuk kell, nehogy a gazdag forrásanyag felett örvendve egy „optikai csalódás” áldozataivá váljanak. Az ókori papiruszok nagy része ugyanis Egyiptomban — azon belül is „vidéki” városokban és falvakban — került elő. Mindenekelőtt fontos leszögeznünk: Alexandria és a Nílus-delta vidéke szinte teljesen hiányzik az anyagból, mivel itt nem kedveztek a körülmények az íróanyag fennmaradásának. Az alexandriai városi törvények Apollinopolis Magnában (Edfu) kerültek elő (P. Hal. 1). A legfontosabb alexandriai eredetű papiruszarchívum pedig Hérakleopolisban bukkant fel (BGU IV 1050–61, 1098–1209). A papiruszok között a legmarkánsabban a közép-egyiptomi vidék képviselteti magát: a Fajjúm környéki települések, valamint Oxyrhynchus és Hermopolis; Théba környéke Felső-Egyiptomban pedig különösen gazdag ostrakon-leletekben. Valószínű tehát, hogy az egyiptomi forrásanyag alapján levont következtetések az egész birodalmi gazdaság szempontjából csak erős megszorításokkal lehetnek relevánsak (Rathbone 1989).

A papiruszarchívumok közül kétségkívül a legjelentősebb Héroninos phrontistés (gazdasági menedzser) több mint ezer darabból álló gyűjteménye, amely a Kr. u. 3. században a Theadelphiában (Fajjúm) található, Aurelius Appianos birtokát képező római gazdaság működését mutatja be (Rathbone 1991; Salvo 1998). A gyűjtemény az Arsinoéi körzetben fekvő számos kisebb birtokrész menedzsereinek leveleit tartalmazza, amit Héroninos főintézőnek, illetve Alypios hivatalvezetőnek címeztek. Az archívum ezen kívül tartalmaz magánleveleket (pl. Héroninos leveleit fiához, Heronashoz) és a külső hatóságok levelezését is. A polikulturális gazdálkodást folytató birtokon igen alapos könyvelést vezettek, aminek elemzéséből kiderült, hogy az irodalmi forrásokból kirajzolódó „profit-ellenes” képet ugyancsak felül kell vizsgálni. Az Appianos-birtok vezetését ugyanis a gazdasági racionalitás határozta meg (Rathbone 1991). Egyiptomban — a Birodalom más provinciáival összehasonlítva — hatalmas adóterhek sújtották a lakosságot. Ezért is érdekes Nemesion (vagy Nemesas) adóbeszedő archívuma, amely a Kr. u. 44–58-as évek között keletkezett (Hanson 1979). Nemesion Philadelphiában (Arsinoé-körzet) volt felelős a fejadó, a sertésadó és a gátadó beszedéséért a 14 és 62 éves kor közötti férfiaktól. Az adózás alaposságára jellemző, hogy egy listán a 14 éves kor felé közeledő serdülőket is számon tartották (P. Mich. 616); az adózókat pedig topográfiai sorrendben tüntették fel, vagyis a behajtó házról házra járva szedte össze az adót, egy kikiáltó (kéryx), szolgák (paidia) és természetesen fegyveres őrök (machairophoroi) kíséretében (P. Mich. 832). A gyűjtemény további érdekessége, hogy ebben maradt fenn Claudius császár levele az alexandriaiaknak (Kr. u. 41), amelyben görögök és zsidók között kirobbant, három évig tartó háborúskodásnak igyekezett véget vetni (P. Lond. VI 1912). Nagy kérdés, hogy Nemesionnak vajon mi köze lehetett mindehhez? Vajon antiszemita indulatok munkáltak benne is? Vagy csak érdekelték az Alexandriában zajló események? (Hanson 1992) (A Fajjúm-környéki archívumok felsorolását lásd itt.)

A karanisi 5026 jelzésű ház küszöbköve alatt 1930-ban talált papirusz-archívum, University of Michigan Collection (forrás: https://www.lib.umich.edu/reading/Zenon/archives.html)

Néhány papirusz bepillantást enged a nemzetközi kereskedelem működésébe, például a rabszolgakereskedelmbe Rhodoson, Aurelia Tripolisban (Phoenicia), és Bostrában (Arabia) (P. Oxy. L 3593–4 [238–44], XLII 3053 [252], 3054 [265]). A legérdekesebb azonban egy terjedelmes bécsi papirusz (P. Vind. G 40822 = SB XVIII 13167, Kr. u. 2. század közepe), amely egy kölcsönszerződés indiai árucikkek Muzirisból (dél-indiai kikötő, talán a modern Cranganore) az egyiptomi Myos Hormosba (Quseir al-Qadim) történő szállítására. A Hermapollón nevű hajó rendkívüli értékű rakományt vitt magával: az egyebek mellett gangeszi nárdusból, elefántcsontból és kelméből álló az áru értéke összesen 1154 talentumot és 2852 drachmát, azaz 6 926 852 sestertiust tett ki (Harrauer–Sijpensteijn 1985; Casson 1990; Rathbone 2001).

Ami a nagyobb gazdasági egységek történetét illeti: részletes információink vannak például a Fajjúm-körzet fővárosának, Arsinoénak vízellátásáról a Kr. u. 2. században (Habermann 2000); a papiruszforrásoknak köszönhetjük, hogy bepillantást nyerhetünk a 260-as években Hermopolisban zajló középületfelújítási programba, amit a lakosságra kivetett különadókból finanszíroztak (Van Minnen 2002). A korai 4. században Oxyrhynchus központjában egy látogató egyebek mellett négy oszlopcsarnokot, egy kórházat, egy iskolát, Fortuna, Achilles és Hadrianus templomát, egy levéltárat, egy piacot, egy közfürdőt, egy kormányzati épületet és egy császári palotát láthatott. Mindezt egy nem is túl régen felfedezett papiruszból tudjuk, amit egy logistés (curator civitatis) Kr. u. 315/6-ban írt össze, akinek az volt a feladata, derítse fel a felújításra váró épületeket (P. Oxy. LXIV 4441). Néhány évvel később — ahogyan a kereszténység egyenjogúvá vált a Birodalom többi vallásával — először tesznek említést az „Úr napjának”, vagyis a vasárnapnak megünnepléséről, és a város legalább két keresztény templommal is gyarapszik (P. Oxy. LIV 3759.38, P. Oxy. I 43 verso, Bowman 2007). Pár évtizeddel korábban ugyanebben a városban gabonasegélyt osztottak 4000 polgárjoggal rendelkező férfinak, ami nem önmagáért érdekes, hanem a Római Birodalom más területén szokásos gyakorlattal összevetve (P. Oxy. XL).

Egy Philadelphiában fennmaradt görög nyelvű adóösszeírás (Kr. u. 310 -324), Princeton University Collection (AM 8954 = SB V 7621) Forrás: https://library.princeton.edu

Egy angol kutató megfogalmazása szerint az ostrakon volt az ókor „legdemokratikusabb íróanyaga”, mivel törött cserép majd minden háztartásban akadt. Egyiptom bizonyos vidékein (például a Keleti Sivatag bányakörzeteiben) „osztrakon-kultúráról” beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy a papirusz helyett is cserépre írtak (Bagnall 2011b). Az eldobható, efemer feljegyzésekre szolgáló ostrakonokat igen gyakran használták gazdasági ügyletek könyvelésére: páldául a vörös-tengeri Bereniké kikötőjében (O. Berenike = Bagnall et al. 2000, 2005) vagy Egyiptom legfontosabb kőbányájában, a Mons Claudianuson (O. Claud. = Bingen 1992, 1997, 2000). Egyes településekről is maradtak fenn értékes ostrakon-leletek: Edfuból (Apollinopolis Magna) például adóbevallásokról készült nyugták, amelyek alapján a Kr. u. 70-ben birodalomszerte bevezetett „zsidóadó” történetét is nyomon lehet követni (O. Edfou). Az ostrakonok Egyiptomban normális esetben görögül, a Kr. u. 4. századtól pedig egyre gyakrabban kopt nyelven íródtak, s csak elvétve latinul, főként katonai környezetben (Bu Dzsem-i légióstábor ostrakonjai: O. BuDjem). Az ostrakonokból időnként egész archívumokat is lehet rekonstruálni. A Petrie-osztrakonok említést tesznek egy bizonyos Marcus Iulius Alexanderről, akinek Myos Hormosban és Berenikében voltak érdekeltségei i. sz. 37 és 43/44 között (O. Petr. 252, 266, 267, 271, 282). Marcus római polgár és alexandriai lakos volt, Tiberius Iulius Alexander bátyja, aki Josephus szerint (Ant. 19.277) feleségül vette Berenikét, I. Heródes Agrippa zsidó király lányát. Bereniké Kr. u. 44-ben házasodott újra, aminek oka nyilvánvalóan férje halála lehetett, s ezt igazolni látszik, hogy a Petrie-osztrakonok utoljára 43/44-ben említik Marcust. Érdekes, hogy Marcus abban az időszakban végezte aktív gazdasági tevékenységét, amikor testvére a thébaisi körzet epistratégosaként működött. Ez a tény is arra mutat rá, hogy a Római Birodalomban a közigazgatási funkciók viselése és a gazdasági vállalkozások irányítása nem zárta ki egymást. (Publius Iventius Rufus, Bereniké kikötőjének eparchosa egyben a Keleti Sivatag bányáinak főfelügyelője is volt.) A Flinders-Petrie által Koptosban felfedezett osztrakonok legjelentősebb gyűjteménye a Nikanór-archívum volt, amelyben több osztrakon is a Marcus Iulius Alexander cégével való kapcsolattartásra utal (Ruffing 1993).

Bereniké kikötőjében, a BE09-57 jelzésű lelőhelyen egy jó állapotban fennmaradt kosárban kerültek elő az osztrakonok, amelyek a római helyőrség életéről és a kikötő gazdaságáról vallanak (fotó: S. Sidebotham)

Egyiptomon kívül nagyon korlátozott számban állna rendelkezésre gazdasági vonatkozású osztrakonok. 92 írott cserépdarab került elő a krétai Chersonnisosban a Kr. u. 2. századból, de egyelőre nem tudjuk pontosan, mik voltak azok a termények, amelyek méréséhez a métrétés mértékegységet használták (Litinas 1999). Djerba szigetén pedig egy bíborfestő üzem könyvelését találták meg a kutatók (Bagnall–Várhelyi 2009).

Bibliográfia

Adams 2007: Adams, C., Land Transport in Roman Egypt. A Study of Economics and Administration in a Roman Province, Oxford Classical Monographs, Oxford, Oxford University Press.

Alston 1995: Alston, R., Soldier and Society in Roman Egypt, London–New York, Routledge.

Alston 2002: Alston, R., The City in Roman and Byzantine Egypt, London–New York, Routledge.

Bagnall 1993: Bagnall, R. S., Egypt in Late Antiquity, Princeton, Princeton University Press.

Bagnall 1995: Bagnall, R.S., Reading Papyri, Writing Ancient History, Approaching the Ancient World, New York–London, Routledge.

Bagnall 1997: Bagnall, R.S., The Kellis Agricultural Account Book, Dakhleh Oasis Project Monograph, Oxford, Oxbow Books.

Bagnall 2003: Bagnall, R. S., Later Roman Egypt: Society, Religion, Economy and Administration, Aldershot–Burlington, Ashgate.

Bagnall 2011b: Bagnall, R. S., „Wrting on Ostraca: A Culture of Potsherds?”, in idem (ed.), Everyday Writing in the Graeco-Roman East, Sather Classical Lectures, Berkeley, University of California Press, 117–138.

Bagnall et al. 2000, 2005: Bagnall, R.S., Helms, C., Verhoogt, A.M.F.W. (eds.), Documents from Berenike, vol. I. Greek Ostraka from the 1996–1998 Seasons, Brussels, Foundation Égyptologique Reine Élisabeth. — iid., vol. II. Texts from the 1999–2001 Seasons, Brussels, Foundation Égyptologique Reine Élisabeth.

Bagnall—Frier 1994: Bagnall, R. S., Frier, B. W., The Demography of Roman Egypt, Cambridge, Cambridge University Press.

Bagnall—Várhelyi 2009: Bagnall, R. S., Várhelyi, Zs., “Sites, Stratigraphy and Materials: Ostraka”,  in Drine, A., Fentress, E., Holod R. (eds.), An Island Through Time: Jerba Studies, Journal of Roman Archaeology Suppl. 71, Portsmouth, JRA, vol. 1. 330–339.

Bingen 1992, 1997, 2000: Bingen, J., Bülow-Jacobsen, A., Cockle, W.E.H., Cuvigny, H., Rubinstein, L., Van Rengen, W., Mons Claudianus. Ostraca graeca et latina. vol. I, Documents de Fouilles 29, Cairo, Institut Français d’Archéologie Orientale. — iid., vol. II, Documents de Fouilles 32, ibid. 1997. — Cuvigny, H. (ed.), vol. III. Les reçus pour avances à la ‘famila’, Documents de Fouilles 38, Cairo, Institut Français d’Archéologie Orientale.

Bowman 1971: Bowman, A. K., The Town Councils of Roman Egypt, American Studies in Papyrology 11, Toronto, Hakkert.

Bowman 2007: Bowman, A. K., „Roman Oxyrhynchus: City and People”, in Bowman, A. K., Coles, R., Gonis, N., Obbink, D., Parsons, P. (eds.), Oxyrhynchus: a City and its Texts, Graeco-Roman Memoirs 93, London, Egypt Exploration Society, 171–183.

Bowman 2009: Bowman, A. K., „Papyrology”, in Erskine, A. (ed.), A Companion to Ancient History, Oxford, Wiley-Blackwell, 37–47.

Capponi 2005: Capponi, L., Augustan Egypt: The Creation of a Roman Province, Studies in Classics, New York–London, Routledge.

Casson 1990: Casson, L., „New Light on Maritime Loans: P. Vindob. G 40822”, Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 84: 195–206.

Christiansen 2003: Christiansen, E., Coinage in Roman Egypt: The Hoard Evidence, Aarhus, Aarhus University Press.

Craig 1993: Craig, G. M. (ed.), The Agriculture of Egypt, Oxford, Oxford University Press.

Derda 2006: Derda, T., Arsinoites Nomos. Administration of the Fayum under Roman Rule, The Journal of Juristic Papyrology Supplement 7, Warsaw, Institute of Archaeology, Warsaw University and Fundaja im. Rafala Taubenschlaga.

Drexhage 1991: Drexhage, H.-J., Preise, Mieten/Pachten, Kosten und Löhne im römischen Ägypten bis zum Regierungsantritt Diokletians, Vorarbeiten zu einer Wirtschaftsgeschichte des römischen Ägypten 1, St. Katharinen, Scripta Mercaturae.

Geremek 1969: Geremek, H., Karanis. Communauté rurale de l’Égypte romaine au IIe–IIIe siècle de notre ère, Archiwum Filologiczne 17, Wrocław–Warszawa–Kraków, Zaklad Narodowy Imienia Ossolinskich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk.

Grimal–Menu 1998: Grimal, N., Menu, B. (eds.), Le commerce en Égypte ancienne, Bibliothéque d’étude 121, Le Caire, Institut Français d’Archéologie Orientale.

Habermann 2000: Habermann, W., Zur Wasserversorgung einer Metropole in kaiserzeitlichen Ägypten, Vestigia 53, München, Beck.

Hanson 1979: Hanson, A. E., „Documents from Philadelphia Drawn from the Census Register”, Bingen, J., Nachtergael, G. (eds.), Actes du Xve congrès international de papyrologie, Papyrologica Bruxellensia 16, Brussels, Fondation égyptologique Reine Élisabeth, 60–74.

Hanson 1992: Hanson, A.E., „Egyptians, Romans, Arabes and Ioudaioi in the First Century A.D. Tax Archive from Philadelphia: P. Mich. inv. 880 recto and P. Princ. III. 152 revised”, Johnson, J. H. (ed.), Life in a Multicultural Society: Egypt From Cambyses to Constantine and Beyond, Studies in Ancient Oriental Civilization 51, Chicago, Oriental Institute of University of Chicago, 133–148.

Harrauer—Sijpensteijn 1985: Harrauer, H., Sijpensteijn, P., „Ein neues Dokument zu Roms Indienhandel. P. Vindob. G. 40822”, Anzeiger der Österreichischen Akademie der Wissenschaften Phil.-Hist. Kl. 122: 124−155.

Hedrick 2006: Hedrick, C. W., Ancient History. Monuments and Documents, Oxford, Blackwell.

Jördens 2009: Jördens, A., Statthalterliche Verwaltung in der römischen Kaiserzeit: Studien zum praefectus Aegypti, Historia Einzelschriften 175, Stuttgart, Franz Steiner.

Kehoe 1992: Kehoe, D., Management and Investment on Estates in Roman Egypt during the Early Empire, Papyrologische Texte und Abhandlungen 40, Bonn, Habelt.

Lewis 1963: Lewis, N., Leitourgia Papyri: Documents on Compulsory Public Service in Egypt under Roman Rule, Philadelphia, American Philosophical Society.

Lewis 1983: Lewis, N., Life in Egypt under Roman Rule, Oxford, Clarendon Press.

Lewis 1995: Lewis, N., On Government and Law in Roman Egypt, American Studies in Papyrology 33, Atlanta, Scholars Press.

Litinas 1999: Litinas, N., „Ostraca Chersonesi”, in Chaniotis, A. (ed.), From Minoan farmers to Roman Traders, Sidelights on the Economy of Ancient Crete, Stuttgart, Heidelberger althistorische Beiträge und epigraphische Studien 29, Franz Steiner, 349–351.

Morris 1975: Morris, R. L. B., A Study in the Social and Economic History of Oxyrhynchus for the First Two Centuries of Roman Rule, Durham, NC, Duke University.

Parássoglou 1978: Parássoglou, G. M., Imperial Estates in Roman Egypt, American Studies in Papyrology 18, Amsterdam, Hakkert.

Rathbone 1989: Rathbone, D., “The Ancient Economy and Graeco-Roman Egypt”, in Criscuolo L., Geraci, G. (eds.), Egitto e storia antica dall’Ellenismo all’età araba. Bilancio di un confronto, Bologna, CLUEB, 159–76.

Rathbone 1991: Rathbone, D., Economic Rationalism and Rural Society in Third-Century AD Egypt: The Heroninos Archive and the Appianus Estate, Cambridge, Cambridge University Press.

Rathbone 2001: Rathbone, D. W., „The Muziris Papyrus (SB XVIII 13167): Financing Roman Trade with India”, Festschrift for Prof. Mostafa el-Abbadi, Bulletin de la Société d’Archéologie d’Alexandrie 46: 39–50.

Rowlandson 1996: Rowlandson, J., Landowners and Tenants in Roman Egypt. The Social Relations of Agriculture in the Oxyrhynchite Nome, Oxford Classical Monographs, Oxford, Clarendon Press.

Ruffing 1993: Ruffing, K., „Das Nikanor-Archiv und der römische Süd- und Osthandel”, Münstersche Beiträge zur antiken Handelsgeschichte 12: 1–26.

Ruffing 1999: Ruffing, K., Der Weinbau im römischen Ägypten, PHAROS XII, St. Katharinen, Scripta Mercaturae.

Salvo 1998: Salvo, M., „A New Letter from the Heroninos Archive: Heroninos to Alypios”, Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 122:  131–134.

Scheidel 2001: Scheidel, W., Death on the Nile. Disease and Demography of Roman Egypt, Leiden–Boston–Köln, Brill.

Sijpesteijn 1987: Sijpesteijn, P. J., Customs Duties in Greco-Roman Egypt, Studia Amstelodamensia ad epigraphicam, ius antiquum et papyrologicam pertinentia 17,  Zutphen, Terra.

Tacoma 2006: Tacoma, L. E., Fragile Hierarchies: The Urban Elites of Third-Century Roman Egypt, Mnemosyne Supplementum 271, Leiden, Brill.

Tenger 1993: Tenger, B., Die Verschuldung im römischen Ägypten (1.-2. Jh. n. Chr.), PHAROS: Studien Zur Griechisch-Römischen Antike 2, St. Katharinen, Scripta Mercaturae.

Thomas 1982: Thomas, J. D., The epistrategos in Ptolemaic and Roman Egypt: 2. The Roman Epistrategos, Opladen, Westdeutscher Verlag.

Toepel 1973: Toepel, L. R., Studies in the Administrative and Economic History of Tebtunis in the First Century A.D., Durham, NC, Duke University.

Van Minnen 1993: Van Minnen, P., „The Century of Papyrology (1892–1992)”, Bulletin of the American Society of Papyrologists 30: 5–18.

Van Minnen 2002: Van Minnen, P., „Hermopolis in the Crisis of the Roman Empire”, in Jongman, W., Kleiwegt, M. (eds), After the Past: Essays in Ancient History in Honour of H. W. Pleket, Leiden, Brill, 285–304.

Wallace 1938: Wallace, S. L., Taxation in Egypt from Augustus to Diocletian, Princeton University Studies in Papyrology, Princeton, Princeton University Press.

Wipszycka 1965: Wipszycka, E., L’industrie textile dans l’Égypte romaine, Wrocław–Warszawa–Kraków.